[ Pobierz całość w formacie PDF ]
szívét.
Kracht sugárzott a boldogságtól. Jóindulatú kissé széles arca rögtön felderült, ha Hildére
nézett. Esetlen mackónak tűnt csinos, kecses menyasszonya mellett. Győztes pillantásokat
vetett Hans Rochusra, mintha azt kérdezné: Van mégegy olyan irigylésre méltó ember, mint
én?
Ha,ns Rochus csökkentette látogatásainak a számát, és mindig csak rövid ideig maradt.
Egyszer Wendlinggel találkozott Sontheiméknál. Wendling még mindig azt hitte, hogy
Hilde egyedül csak őt szereti, s csupán a kényszerítő körülmények hatására jegyezte el magát
Krachttal. Hilde könnyek között esküdözött, hogy anyja kényszerítette erre az elhatározásra.
Ugyanaz a színjáték, mint Hans Rochusszal - annyi különbséggel, hogy Wendling iránt
valóban érzett valami szerelemfélét Hilde, már amennyire hideg szíve egyáltalán érezni
tudott.
Az ifjú Rochsberg gróf Wendlinggel együtt távozott. Az utcán együttérzően belekarolt.
- Gyere, igyunk meg egy üveg bort! Felejtsük el, hogy másoknak több szerencséjük van -
mondta, és határozottan magával húzta.
Wendling komoran pillantott rá.
Tudom, te is szeretted. Kracht irigylésre méltó fickó. Ki tudja? Nem hiszem, hogy Hilde
szereti - válaszolta Hans Rochus, hogy barátját vigasztalja.
- Nem, nem szereti, én tudom! Hilde a körülmények szánalomra méltó áldozata. Legalább
boldog lenne ... !
Hans Rochus összeszorította a száját. Honnan veszi Wendling ezt a bizonyosságot? Hilde
sokatmondó pillantással búcsúzott tőle, de nyilvánvaló, hogy őt is csak szédíti.
Düh és megvetés támadt Hans Rochus lelkében. Hilde Sontheim nem érdemli meg, hogy
egyetlen fájó gondolatot is pazaroljon rá.
A Sontheiméknál tett következő látogatás alkalmával Hans Rochus elhatározta, hogy
beszámol a Ruth Ravenporttal történt eljegyzéséről. A hivatalos közzétételre úgyis néhány
héten belül sor kerül.
Hiába győződött meg Hilde csapodárságáról, a rámosolygó lány ismét elbűvölte.
- Mostanában rendkívül komoly és ünnepélyes vagy, Hans Rochus. Ez egyáltalán nem
tetszik nekem.
- Tudod, hogy megvan rá az okom.
- Persze, persze, de attól, hogy az orrodat lógatod, még nem változik meg semmi. Látom
már, nem fogadtad meg a tanácsomat. Nekem kell megfelelő feleségről gondoskodnom a
számodra.
A lány hangja kacéran csengett. Hans Rochus elvörösödött.
- Megtakaríthatod magadnak ezt a fáradságot. Már eljegyeztem magam, két-három héten
belül szétküldöm az értesítéseket.
.
Hilde csodálkozva egyenesedett ki. - Eljegyezted magad? Te?
- Igen.
- És ki a boldog kiválasztott? - kérdezte kissé gúnyosan, és mélyen a fiatalember szemébe
nézett.
- Ruth Ravenport.
- Ruth Ravenport? Hát az meg ki? Csak nem valami rokona a bankárotoknak?
- De. A lánya.
- Na de kérlek, olyan gazdag lenne Ravenport, hogy egyáltalán szóba jöhet számodra a
lány?
A gróf akarata ellenére ismét elpirult. - Többszörös milliomos.
Hilde felugrott, és Hans Rochus elé állt.
- Mindenesetre meglepő. Nem is nézném ki belőle. Biztos vagy benne?
- Olyannyira, hogy egész Rochsberg a korábban eladott részekkel együtt az övé.
Hilde a fiatalember vállára tette a kezét.
- Akkor sok boldogságot kívánok - mondta halkan.
- Köszönöm.
A tábornokné lépett a szobába, és Hilde máris elújságolta az imént hallottakat.
- Képzeld, mama, mi történt! Hans Rochus eljegyezte magát Peter Ravenport lányával!
A tábornokné legalább annyira meglepődött, mint a lánya.
- Ravenport lányával?
- Így van, mama. És azonkívül milliomos, többszörös milliomos! Gratulálhatsz Hans
Rochusnak!
Sontheimné felöltötte anyai jóindulatot sugárzó arckifejezését
- Valóban, Hans Rochus? Kifejezhetem jókívánságaimat?
- Igen, köszönöm nénikém.
- Istenem, ez aztán örvendetes hír! Ez egy csapásra kihúz téged a csávából. A szűkölés nem
neked való. Ravenport tényleg milliomos? Nincs ember, aki ezt sejtette volna. Olyan
csöndesen és visszavonultan él abban a komor házban. Ott nevelkedett a jövendőbeli
Rochberg grófné?
- A menyasszonyom hosszú éveket töltött egy francia lánynevelő intézetbe.
- Szép? - érdeklődött Hilde kíváncsian.
- Hogy szép-e? Nem is tudom, annak nevezhetem-e… Mindenesetre egyedülálló jelenség.
„Tehát csúnya” - nyugtázta Hilde elégedetten. Azok közé a nők közé tartozott, akik
egyedül akarnak ragyogni. Hangosan azonban így folytatta: [ Pobierz całość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl szamanka888.keep.pl
szívét.
Kracht sugárzott a boldogságtól. Jóindulatú kissé széles arca rögtön felderült, ha Hildére
nézett. Esetlen mackónak tűnt csinos, kecses menyasszonya mellett. Győztes pillantásokat
vetett Hans Rochusra, mintha azt kérdezné: Van mégegy olyan irigylésre méltó ember, mint
én?
Ha,ns Rochus csökkentette látogatásainak a számát, és mindig csak rövid ideig maradt.
Egyszer Wendlinggel találkozott Sontheiméknál. Wendling még mindig azt hitte, hogy
Hilde egyedül csak őt szereti, s csupán a kényszerítő körülmények hatására jegyezte el magát
Krachttal. Hilde könnyek között esküdözött, hogy anyja kényszerítette erre az elhatározásra.
Ugyanaz a színjáték, mint Hans Rochusszal - annyi különbséggel, hogy Wendling iránt
valóban érzett valami szerelemfélét Hilde, már amennyire hideg szíve egyáltalán érezni
tudott.
Az ifjú Rochsberg gróf Wendlinggel együtt távozott. Az utcán együttérzően belekarolt.
- Gyere, igyunk meg egy üveg bort! Felejtsük el, hogy másoknak több szerencséjük van -
mondta, és határozottan magával húzta.
Wendling komoran pillantott rá.
Tudom, te is szeretted. Kracht irigylésre méltó fickó. Ki tudja? Nem hiszem, hogy Hilde
szereti - válaszolta Hans Rochus, hogy barátját vigasztalja.
- Nem, nem szereti, én tudom! Hilde a körülmények szánalomra méltó áldozata. Legalább
boldog lenne ... !
Hans Rochus összeszorította a száját. Honnan veszi Wendling ezt a bizonyosságot? Hilde
sokatmondó pillantással búcsúzott tőle, de nyilvánvaló, hogy őt is csak szédíti.
Düh és megvetés támadt Hans Rochus lelkében. Hilde Sontheim nem érdemli meg, hogy
egyetlen fájó gondolatot is pazaroljon rá.
A Sontheiméknál tett következő látogatás alkalmával Hans Rochus elhatározta, hogy
beszámol a Ruth Ravenporttal történt eljegyzéséről. A hivatalos közzétételre úgyis néhány
héten belül sor kerül.
Hiába győződött meg Hilde csapodárságáról, a rámosolygó lány ismét elbűvölte.
- Mostanában rendkívül komoly és ünnepélyes vagy, Hans Rochus. Ez egyáltalán nem
tetszik nekem.
- Tudod, hogy megvan rá az okom.
- Persze, persze, de attól, hogy az orrodat lógatod, még nem változik meg semmi. Látom
már, nem fogadtad meg a tanácsomat. Nekem kell megfelelő feleségről gondoskodnom a
számodra.
A lány hangja kacéran csengett. Hans Rochus elvörösödött.
- Megtakaríthatod magadnak ezt a fáradságot. Már eljegyeztem magam, két-három héten
belül szétküldöm az értesítéseket.
.
Hilde csodálkozva egyenesedett ki. - Eljegyezted magad? Te?
- Igen.
- És ki a boldog kiválasztott? - kérdezte kissé gúnyosan, és mélyen a fiatalember szemébe
nézett.
- Ruth Ravenport.
- Ruth Ravenport? Hát az meg ki? Csak nem valami rokona a bankárotoknak?
- De. A lánya.
- Na de kérlek, olyan gazdag lenne Ravenport, hogy egyáltalán szóba jöhet számodra a
lány?
A gróf akarata ellenére ismét elpirult. - Többszörös milliomos.
Hilde felugrott, és Hans Rochus elé állt.
- Mindenesetre meglepő. Nem is nézném ki belőle. Biztos vagy benne?
- Olyannyira, hogy egész Rochsberg a korábban eladott részekkel együtt az övé.
Hilde a fiatalember vállára tette a kezét.
- Akkor sok boldogságot kívánok - mondta halkan.
- Köszönöm.
A tábornokné lépett a szobába, és Hilde máris elújságolta az imént hallottakat.
- Képzeld, mama, mi történt! Hans Rochus eljegyezte magát Peter Ravenport lányával!
A tábornokné legalább annyira meglepődött, mint a lánya.
- Ravenport lányával?
- Így van, mama. És azonkívül milliomos, többszörös milliomos! Gratulálhatsz Hans
Rochusnak!
Sontheimné felöltötte anyai jóindulatot sugárzó arckifejezését
- Valóban, Hans Rochus? Kifejezhetem jókívánságaimat?
- Igen, köszönöm nénikém.
- Istenem, ez aztán örvendetes hír! Ez egy csapásra kihúz téged a csávából. A szűkölés nem
neked való. Ravenport tényleg milliomos? Nincs ember, aki ezt sejtette volna. Olyan
csöndesen és visszavonultan él abban a komor házban. Ott nevelkedett a jövendőbeli
Rochberg grófné?
- A menyasszonyom hosszú éveket töltött egy francia lánynevelő intézetbe.
- Szép? - érdeklődött Hilde kíváncsian.
- Hogy szép-e? Nem is tudom, annak nevezhetem-e… Mindenesetre egyedülálló jelenség.
„Tehát csúnya” - nyugtázta Hilde elégedetten. Azok közé a nők közé tartozott, akik
egyedül akarnak ragyogni. Hangosan azonban így folytatta: [ Pobierz całość w formacie PDF ]