[ Pobierz całość w formacie PDF ]
világot, fürkész tekintete mégsem hatott feszélyezQen, értelmet és
lelkierQt sugárzott. Nyílt, barátságos viselkedése nem leplezhette
ösztönös tartózkodását. Viszonylag magas, ösztövér, ötven év körüli
hitvese egyenes derékkal állt mellette vagyont érQ fekete
csipkeruhájában Már egészen megQszült, ami fakó arcszínével együtt
furcsa benyomást keltett. Csaknem fekete szeme hidegen, élettelenül
meredt elQre, csak idQnként csillant benne némi fény, amikor a fiára
nézett. Ilyenkor ezernyi gyötrelemrQl és kiöntött könnyrQl mesélt
nyugalmat nem lelQ, szorongó lélekrQl, amely az egyetlen dologba
kapaszkodik, ami még az életbQl megmaradt neki.
ElsQ pillantásra látszott, hogy ez az asszony a pompa közepette sem
talált békét és boldogságot.
Az Qrnagy és családja szívélyes fogadtatásban részesült. Sok
szerencsét kívántak a szülQknek fiuk hazatérése és felgyógyulása
alkalmából, s Randolf körülkémlelt.
A fiatalok kihívták a fiamat a kertbe válaszolt a kimondatlan
kérdésre a kereskedelmi tanácsosné. Ön, Qrnagy úr és a neje
Qnagysága bizonyára emlékeznek még rá, a kedves leányaik azonban
csak most ismerkedhetnek meg vele, hiszen amikor elhagyta az
országot, az ifjú hölgyek még nem örvendeztették meg jelenlétükkel a
társaságot magyarázta a tQle telhetQ kedvességgel, de azzal a hqvös,
vontatott hanghordozással, amely sajátja volt. Lassan beszélt és
ugyanúgy járt, szöges ellentétben az ura lendületes, fiatalos
mozgásával.
Mintha csupa ellentét jellemezte volna ezt a házasságot.
Az életkörülményei révén egymáshoz láncolt pár lélekben sohasem
talált egymásra. Csak az egyetlen fiuk miatti aggodalom hozta Qket
valamelyest közelebb egymáshoz.
Amikor Sandra és Liselott szüleikkel és a háziasszonnyal a teraszra
léptek, nyüzsgQ, színpompás kép tárult szemük elé. Fiatal hölgyek és
urak csoportja álldogált vidáman csevegve a hatalmas, piros-fehér
csíkos vászontetQ alatt. Körülöttük idQsebbek ültek és álltak, kisebb
társaságok alakultak ki a teraszon és a széles gyepfelületen, amelyen
még több, különbözQ méretq sátrat vertek fel. A hölgyek öltözékének
finom árnyalatai közé számos tiszti egyenruha vitt férfias színeket, a
fekete frakkok pedig merész ecsettel odafestett árnyékként tagolták a
megnyerQ képet, amely hatásosan rajzolódott ki a tavaszi pompájában
díszlQ park süppedQ pázsitszQnyegén.
Inasok hordták körbe a frissítQkkel teli tálcákat, a háttérben
felállított egyik sátorból muzsika hangjai szqrQdtek ki. Ott helyezték el
az ezred zenekarát, hogy hangversenyt adjon, majd húzza a
talpalávalót.
A gyepre vezetQ lépcsQ mellett sudár, magas katonatiszt
támaszkodott a terasz mellvédjének, határozott metszésq arcvonásait
barnára edzette a nap. Sötét szeme felcsillant, amikor észrevette az
érkezQket. Mintha epekedve várta volna Qket. Sandra Randolf tekintete
azonnal összefonódott az övével, titokban néma üdvözletét váltottak.
Heinz Rottmann állt ott. Sietve a kis csoporthoz lépett, és
valamennyiüket üdvözölte. Bokáját összecsapva hajolt meg az Qrnagy
elQtt, kezet csókolt az Qrnagynénak. Liselottot kissé kapkodva, tétova
pillantással köszöntötte, s csak ezután fordult boldogan fellélegezve
Sandra felé.
A leány tekintete egy másodpercre elidQzött a szemén, mintha a
szívét kínálná neki. Láttára a fQhadnagy remegve sóhajtott fel, s szinte
kábultan, lángra gyúlva viszonozta. Mindezt kettejükön kívül csak
Liselott vette észre, elsápadt, szívébe izzó fájdalom hasított, színleg
azonban nyugodtan fordult el, hogy kövesse szüleit, Sandra oldalán
hagyva Heinz Rottmannt.
NQvére kissé lemaradt a fQhadnaggyal, így tanúk nélkül válthattak
néhány szót.
Csakhogy újra láthatlak, szerelmem. Majdnem beleQrültem a
vágyakozásba suttogta felindultan a fiatalember.
A leány igézQén mosolygott rá.
Rég nem láttuk egymást, Heinz.
Egy örökkévalóság óta. Annyi mindent kell mondanom neked,
fontos dolgokat. Okvetlenül kettesben kell töltenünk egy háborítatlan
órát. Ez a kerti mulatság a gondviselés ajándéka.
Itt biztos adódik valami alkalom. Talán a parkban feltqnés nélkül
találkozhatunk.
Sandra óvatosan körülnézett.
-Igen, igen& hadd gondolkozzam! Az isten szerelmére, légy
elQvigyázatos, ne simulj ilyen szorosan hozzám! [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl szamanka888.keep.pl
világot, fürkész tekintete mégsem hatott feszélyezQen, értelmet és
lelkierQt sugárzott. Nyílt, barátságos viselkedése nem leplezhette
ösztönös tartózkodását. Viszonylag magas, ösztövér, ötven év körüli
hitvese egyenes derékkal állt mellette vagyont érQ fekete
csipkeruhájában Már egészen megQszült, ami fakó arcszínével együtt
furcsa benyomást keltett. Csaknem fekete szeme hidegen, élettelenül
meredt elQre, csak idQnként csillant benne némi fény, amikor a fiára
nézett. Ilyenkor ezernyi gyötrelemrQl és kiöntött könnyrQl mesélt
nyugalmat nem lelQ, szorongó lélekrQl, amely az egyetlen dologba
kapaszkodik, ami még az életbQl megmaradt neki.
ElsQ pillantásra látszott, hogy ez az asszony a pompa közepette sem
talált békét és boldogságot.
Az Qrnagy és családja szívélyes fogadtatásban részesült. Sok
szerencsét kívántak a szülQknek fiuk hazatérése és felgyógyulása
alkalmából, s Randolf körülkémlelt.
A fiatalok kihívták a fiamat a kertbe válaszolt a kimondatlan
kérdésre a kereskedelmi tanácsosné. Ön, Qrnagy úr és a neje
Qnagysága bizonyára emlékeznek még rá, a kedves leányaik azonban
csak most ismerkedhetnek meg vele, hiszen amikor elhagyta az
országot, az ifjú hölgyek még nem örvendeztették meg jelenlétükkel a
társaságot magyarázta a tQle telhetQ kedvességgel, de azzal a hqvös,
vontatott hanghordozással, amely sajátja volt. Lassan beszélt és
ugyanúgy járt, szöges ellentétben az ura lendületes, fiatalos
mozgásával.
Mintha csupa ellentét jellemezte volna ezt a házasságot.
Az életkörülményei révén egymáshoz láncolt pár lélekben sohasem
talált egymásra. Csak az egyetlen fiuk miatti aggodalom hozta Qket
valamelyest közelebb egymáshoz.
Amikor Sandra és Liselott szüleikkel és a háziasszonnyal a teraszra
léptek, nyüzsgQ, színpompás kép tárult szemük elé. Fiatal hölgyek és
urak csoportja álldogált vidáman csevegve a hatalmas, piros-fehér
csíkos vászontetQ alatt. Körülöttük idQsebbek ültek és álltak, kisebb
társaságok alakultak ki a teraszon és a széles gyepfelületen, amelyen
még több, különbözQ méretq sátrat vertek fel. A hölgyek öltözékének
finom árnyalatai közé számos tiszti egyenruha vitt férfias színeket, a
fekete frakkok pedig merész ecsettel odafestett árnyékként tagolták a
megnyerQ képet, amely hatásosan rajzolódott ki a tavaszi pompájában
díszlQ park süppedQ pázsitszQnyegén.
Inasok hordták körbe a frissítQkkel teli tálcákat, a háttérben
felállított egyik sátorból muzsika hangjai szqrQdtek ki. Ott helyezték el
az ezred zenekarát, hogy hangversenyt adjon, majd húzza a
talpalávalót.
A gyepre vezetQ lépcsQ mellett sudár, magas katonatiszt
támaszkodott a terasz mellvédjének, határozott metszésq arcvonásait
barnára edzette a nap. Sötét szeme felcsillant, amikor észrevette az
érkezQket. Mintha epekedve várta volna Qket. Sandra Randolf tekintete
azonnal összefonódott az övével, titokban néma üdvözletét váltottak.
Heinz Rottmann állt ott. Sietve a kis csoporthoz lépett, és
valamennyiüket üdvözölte. Bokáját összecsapva hajolt meg az Qrnagy
elQtt, kezet csókolt az Qrnagynénak. Liselottot kissé kapkodva, tétova
pillantással köszöntötte, s csak ezután fordult boldogan fellélegezve
Sandra felé.
A leány tekintete egy másodpercre elidQzött a szemén, mintha a
szívét kínálná neki. Láttára a fQhadnagy remegve sóhajtott fel, s szinte
kábultan, lángra gyúlva viszonozta. Mindezt kettejükön kívül csak
Liselott vette észre, elsápadt, szívébe izzó fájdalom hasított, színleg
azonban nyugodtan fordult el, hogy kövesse szüleit, Sandra oldalán
hagyva Heinz Rottmannt.
NQvére kissé lemaradt a fQhadnaggyal, így tanúk nélkül válthattak
néhány szót.
Csakhogy újra láthatlak, szerelmem. Majdnem beleQrültem a
vágyakozásba suttogta felindultan a fiatalember.
A leány igézQén mosolygott rá.
Rég nem láttuk egymást, Heinz.
Egy örökkévalóság óta. Annyi mindent kell mondanom neked,
fontos dolgokat. Okvetlenül kettesben kell töltenünk egy háborítatlan
órát. Ez a kerti mulatság a gondviselés ajándéka.
Itt biztos adódik valami alkalom. Talán a parkban feltqnés nélkül
találkozhatunk.
Sandra óvatosan körülnézett.
-Igen, igen& hadd gondolkozzam! Az isten szerelmére, légy
elQvigyázatos, ne simulj ilyen szorosan hozzám! [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]