[ Pobierz całość w formacie PDF ]
oszlopos veranda futotta körül. Csak akkor húzta meg a kantárt, amikor odaért a fQbejárat elé.
A meghajszolt ló tántorgott.
- Lucas! - sikoltotta Tillie, míg leugrott a nyeregbQl. - Lucas! - Felrohant a tornácra és ököllel
verte az ajtót.
- Hé! Tillie! Itt vagyok!
Sarkon fordult. Lucas akkor jött elQ az istállóból, és hosszú léptekkel igyekezett felé. Tillie
leszaladt a lépcsQn, nekiiramodott az udvarnak és közben visított.
- Menj azonnal az Angyal-patakhoz! MegQrültek, lövöldöznek rá, el akarják venni a földjét...
Odaért Lucashoz, aki elkapta a karját és megállította. Kék szeme olyan hideg lett, mint a jég.
Ha a pokol fagyos lenne, akkor olyan lenne, mint Lucas szeme.
- Ki? - Ujjai belemélyedtek a lány puha karjába. Tillie levegQ után kapkodott, Lucas gorombán
megrázta. - Kicsoda, az istenit?
- Kyle - mondta Tillie, még mindig nyeldekelve a levegQt. - Kyle Bellamy. El van keseredve -
majdnem minden víz elapadt a földjén.
Lucas megfordult, és parancsokat ordított az embereinek, hogy mindenki fogjon puskát és
üljön nyeregbe. Inalt engedelmeskedni mindenki hallótávolságon belül. Lucas loholt a saját
lováért. Tillie futott utána, alsószoknyája kivillant piros tafotarokolyája alól.
- Luis Fronteras segít neki - vijjogta. - Belovagolt a városba, és Q küldött hozzád, aztán
visszament.
Lucas kurta biccentéssel jelezte, hogy hallotta. Kissé enyhült fojtogató rémülete, most, mikor
hallotta, hogy Dee-nek nem egyedül kell szembenéznie Bellamyvel és embereivel.
Nyeregbe pattant, Tillie belekapaszkodott a lábába.
- Ne öld meg Kyle-t - könyörgött kétségbeesetten. - Istenem, Lucas, ne öld meg! Szeretem.
Kérlek, kérlek, ne öld meg, ígérd meg nekem!
Lucas lenézett rá, és a szeme még mindig olyan volt, mint a jég.
- Nem ígérhetek semmit - mondta. Ha Bellamy kárt tett Dee-ben, nem éri meg a hajnalt.
Sarkantyút adott a lovának és megeresztett kantárszárral vágtatott a szoros felé, ahol a
leggyorsabban odajuthat az Angyal-patakhoz. Tillie állt az udvaron, nézte az elnyargaló férfiakat,
és poros arcán lassan végiggördültek a könnyek.
84
15
Dee az egyik elsQ ablak alatt kuporgott. A pontosabb karabélyra cserélte a sörétes puskát, de
kezdett kifogyni a tölténybQl. Felkészült sok mindenre, de ostromra soha, márpedig ez az volt.
De legalább a gulyát nem kerítették meg. Talán nem is próbálkoztak; most csak Qt akarják
elintézni. Ha már meghalt, nyugodtan ideterelhetik a jószágot.
Nem tudta, mióta tart az ostrom, mert az egyik lövedék eltalálta az órát, és fogalma sem volt
róla, mennyire járhat az idQ. Alkonyodik. A vörös nap alacsonyan állt az égen. Ha besötétedik,
megközelítik a házat, és Q nem bír egyszerre védeni minden ablakot. A hálószoba ajtaját már
eltorlaszolta; ha valaki ott mászik be, nem kerülhet mögé anélkül, hogy észre ne venné.
A karabélyt markolva figyelte, nem mutatja-e meg magát valamelyik óvatlan ostromló.
Csúszott a puskatus. Beletörölte a kezét a szoknyájába, de így se lett jobb. Odanézett és látta,
hogy nem verejtékes a tenyere, hanem véres. Valamelyik repülQ üvegszilánk megvágta a karját.
Fáradt volt, halálosan fáradt, de egy pillanatra sem mert pihenni. Szomjas volt, de a szobán se
bírt átmenni, hogy igyon egy korty vizet.
Apró moccanás, felvillanó kékség. Dee lefelé irányította a csövet és meghúzta a ravaszt.
Alig hallotta a karabély ropogását. Rövid mozgás. Eltalált valakit.
Azonnal újabb sortqz zúdult a kis házra. Repült a forgács, golyók verQdtek vissza a falakról.
Egy lövedék süvített keresztül a szobán, Dee hasra vágódott, és még jobban összevagdalta magát
a padlót borító üvegcserepeken.
Egyetlen ép ablakszem nem maradt a házban. Gyorsan felült, és körbefordította a
fegyvercsövét. Az egyik támadó kimerészkedett a fedezékbQl. Dee lQtt, az ember tüstént
visszaugrott. Az ördögbe, nem találta el!
Hamarosan besötétedik. Tennie kell valamit, de mit? Ha céltalanul lövöldöz, akkor elpazarolja
a muníciót, de ha csak vár, akkor mindenképpen ezek gyQznek.
Megint beletörölte a szoknyájába véres kezét. Úristen, össze van vagdalva. A ruháját lucskosra
áztatta a vér. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl szamanka888.keep.pl
oszlopos veranda futotta körül. Csak akkor húzta meg a kantárt, amikor odaért a fQbejárat elé.
A meghajszolt ló tántorgott.
- Lucas! - sikoltotta Tillie, míg leugrott a nyeregbQl. - Lucas! - Felrohant a tornácra és ököllel
verte az ajtót.
- Hé! Tillie! Itt vagyok!
Sarkon fordult. Lucas akkor jött elQ az istállóból, és hosszú léptekkel igyekezett felé. Tillie
leszaladt a lépcsQn, nekiiramodott az udvarnak és közben visított.
- Menj azonnal az Angyal-patakhoz! MegQrültek, lövöldöznek rá, el akarják venni a földjét...
Odaért Lucashoz, aki elkapta a karját és megállította. Kék szeme olyan hideg lett, mint a jég.
Ha a pokol fagyos lenne, akkor olyan lenne, mint Lucas szeme.
- Ki? - Ujjai belemélyedtek a lány puha karjába. Tillie levegQ után kapkodott, Lucas gorombán
megrázta. - Kicsoda, az istenit?
- Kyle - mondta Tillie, még mindig nyeldekelve a levegQt. - Kyle Bellamy. El van keseredve -
majdnem minden víz elapadt a földjén.
Lucas megfordult, és parancsokat ordított az embereinek, hogy mindenki fogjon puskát és
üljön nyeregbe. Inalt engedelmeskedni mindenki hallótávolságon belül. Lucas loholt a saját
lováért. Tillie futott utána, alsószoknyája kivillant piros tafotarokolyája alól.
- Luis Fronteras segít neki - vijjogta. - Belovagolt a városba, és Q küldött hozzád, aztán
visszament.
Lucas kurta biccentéssel jelezte, hogy hallotta. Kissé enyhült fojtogató rémülete, most, mikor
hallotta, hogy Dee-nek nem egyedül kell szembenéznie Bellamyvel és embereivel.
Nyeregbe pattant, Tillie belekapaszkodott a lábába.
- Ne öld meg Kyle-t - könyörgött kétségbeesetten. - Istenem, Lucas, ne öld meg! Szeretem.
Kérlek, kérlek, ne öld meg, ígérd meg nekem!
Lucas lenézett rá, és a szeme még mindig olyan volt, mint a jég.
- Nem ígérhetek semmit - mondta. Ha Bellamy kárt tett Dee-ben, nem éri meg a hajnalt.
Sarkantyút adott a lovának és megeresztett kantárszárral vágtatott a szoros felé, ahol a
leggyorsabban odajuthat az Angyal-patakhoz. Tillie állt az udvaron, nézte az elnyargaló férfiakat,
és poros arcán lassan végiggördültek a könnyek.
84
15
Dee az egyik elsQ ablak alatt kuporgott. A pontosabb karabélyra cserélte a sörétes puskát, de
kezdett kifogyni a tölténybQl. Felkészült sok mindenre, de ostromra soha, márpedig ez az volt.
De legalább a gulyát nem kerítették meg. Talán nem is próbálkoztak; most csak Qt akarják
elintézni. Ha már meghalt, nyugodtan ideterelhetik a jószágot.
Nem tudta, mióta tart az ostrom, mert az egyik lövedék eltalálta az órát, és fogalma sem volt
róla, mennyire járhat az idQ. Alkonyodik. A vörös nap alacsonyan állt az égen. Ha besötétedik,
megközelítik a házat, és Q nem bír egyszerre védeni minden ablakot. A hálószoba ajtaját már
eltorlaszolta; ha valaki ott mászik be, nem kerülhet mögé anélkül, hogy észre ne venné.
A karabélyt markolva figyelte, nem mutatja-e meg magát valamelyik óvatlan ostromló.
Csúszott a puskatus. Beletörölte a kezét a szoknyájába, de így se lett jobb. Odanézett és látta,
hogy nem verejtékes a tenyere, hanem véres. Valamelyik repülQ üvegszilánk megvágta a karját.
Fáradt volt, halálosan fáradt, de egy pillanatra sem mert pihenni. Szomjas volt, de a szobán se
bírt átmenni, hogy igyon egy korty vizet.
Apró moccanás, felvillanó kékség. Dee lefelé irányította a csövet és meghúzta a ravaszt.
Alig hallotta a karabély ropogását. Rövid mozgás. Eltalált valakit.
Azonnal újabb sortqz zúdult a kis házra. Repült a forgács, golyók verQdtek vissza a falakról.
Egy lövedék süvített keresztül a szobán, Dee hasra vágódott, és még jobban összevagdalta magát
a padlót borító üvegcserepeken.
Egyetlen ép ablakszem nem maradt a házban. Gyorsan felült, és körbefordította a
fegyvercsövét. Az egyik támadó kimerészkedett a fedezékbQl. Dee lQtt, az ember tüstént
visszaugrott. Az ördögbe, nem találta el!
Hamarosan besötétedik. Tennie kell valamit, de mit? Ha céltalanul lövöldöz, akkor elpazarolja
a muníciót, de ha csak vár, akkor mindenképpen ezek gyQznek.
Megint beletörölte a szoknyájába véres kezét. Úristen, össze van vagdalva. A ruháját lucskosra
áztatta a vér. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]